Eszelős szerelem

Ha éjjelente ugatnak a kutyák rájuk foghatod, hogy miért nem alszol. A holdvilág süt bele a szemedbe, ha kimész az udvarra. Csak friss levegőért. Akkor a tompa ugatások egészen, ha nem is hangossá, de inkább élessé válnak. Oka van a kutyaugatásnak. Ha egy éjszaka azonban teljes csönd lesz, szembesülsz vele, hogy nincs hely, ahol a szíved ne lenne olyan késként kiélezett kutya, aki mindenhol hangosan ugat.

Macska-jaj

... Aznap nem ugattak a kutyák.
Mindenki csöndben ült a munkája felett, a macskák pedig egymást nézték. Szomorú zöld szemek akadtak egymásba. Azt a méregzöld seprűt szagolták, ami már megjárta a kutyaólat. Négy apró, rózsaszín tappanccsal együtt. De csak a seprű jött ki ugyanolyan életvidáman, már amennyire a seprűk érezhetnek vidámságot. A cirmos fiatal hamar feladta az életet. Az éhség vitte a kutyaólba, így tehát a hasa miatt ment el. Tizenegy volt. Már csak tízen vannak. Nekünk kell tenni, mert ők csak ezt tudják megcselekedni. Elmennek láb alól. Itt hagynak minket, hogy a többieknek is legyen hely. Mert csak több lesz. Egyre szaporábbak.
Nincs dolog, amit fájdalom nélkül meg lehetne tenni ez ügyben.
De tenni kell.